Falunk története

Bácsszentgyörgy majd' 600 éve létező parányi község a Duna és a Kígyós árterének rejtekében, ugyanakkor az országutak közelében. A község közigazgatási területe 14,73 négyzetkilométer, Bács-Kiskun megyében Bajától 25 km-re délre fekszik. Délről a szerbiai Rasztina és Regőce övezi, a magyar oldalon északról Garával, északnyugatról Dávoddal, nyugatról Hercegszántóval szomszédos.

A helységet Szent Györgynek szentelt korábbi katolikus templomáról nevezték el. A földművesek Szent György oltalmába ajánlották lovaikat, állataikat, saját magukat és családjaikat. A török hódoltság korában betelepült szerbek a magyar helynevet Gyurity névre formálták, ebből magyarban Gyúrity lett, majd 1904-ben az országos helységnév rendezés után Györgypuszta. A település önállósulásakor, 1947-ben a középkori Szentgyörgy nevet Bács megkülönböztető névelemmel egészítették ki.

A község neve:
  • magyarul: Szentgyörgy (1425), Gyúritypuszta, Györgypuszta (1904), Baracska-Szentgyörgy (1930), Bácsszentgyörgy (1947)
  • szerb-horvátul (bunyevácul): Duric
  • németül: Djuritsch, Juritsch
  • egyéb elnevezése: Jurics (1720), Gyurits (1822)

A középkori falut 1425-ben említik először oklevelekben. 1520-1522-ben Bodrog vármegyében a kalocsai érseknek járó dézsmát itt gyűjtötte össze Cirjék nevezetű szentgyörgyi plébános a helybéli Kövér György nevű bíró szérűjén. E tájat és Szentgyörgyöt is a mohácsi vész tette pusztává. Mária Terézia Cotman főtanácsosa Kovács mérnökkel végigjárta az elpusztított területet és felvették az újra telepítendő kamara puszták jegyzékébe. 1722-ben a baracskai úrbéri rendezéssel Gyúritypuszta Baracskához tartozott. 1885 után a baracskaiak Nagybaracska határában vásároltak földeket, itt eladták birtokaikat és megkezdődött a visszavándorlás. A környező falvak lakói németek, bunyevácok, magyarok ekkor vásároltak itt földeket. Bácsszentgyörgy háromnyelvű község volt a II. világháborúig. 1944-1945-ben malenkij robot címén a Szovjetúnióba hurcoltak 11 helyi férfit és 5 nőt. 1950 és 1953 között 4 családból 11 falusi volt a Tiszagyenda-Kormópusztai kényszermunkatáborban.

A falu lakossága:
  • 1910: 510 fő
  • 1920: 524 fő
  • 1931: 514 fő
  • 1941: 532 fő
  • 1949: 566 fő
  • 1960: 513 fő
  • 1970: 421 fő
  • 1980: 349 fő
  • 1990: 271 fő
  • 2001: 197 fő
  • 2009: 159 fő

Szent György és a címerünk

Szent György lovag legendája a következőképpen szól:

Ezerhétszáz évvel ezelőtt élt egy katona, akinek valódi élettörténetét rég elmosta az idő, de legendája kitörölhetetlenül él az utódok emlékezetében. A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította. A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól. Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldtek áldozatul a sárkánynak. Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla. Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás. Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: "Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében". A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba. A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: "Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt." Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt

A legendát megörökítette Prokopp Péter pap festő Szent Györgyöt ábrázoló festményén, mely a falu katolikus templomának mellékoltárát díszíti.

Ennek mintájára készíttette el Kubatov Istvánné falunk címerét. A sárkányölő lovag alakja felett a nyitva álló Biblia és az egykori vármegye védőszentjének, Pál apostolnak a vértanúságát jelképező két kard látható.

A címer és a zászlóavatásra 2005-ben került sor.

Bácska

Bácsszentgyörgy Észak-Bácskában fekszik, melynek legnagyobb része a magyarországi Bács-Kiskun megyéhez tartozik. Közép- és Dél-Bácska pedig a Vajdaság területe Szerbiában.

Északi részének középkori elnevezése Bodrog volt (Ferenc-csatornától északra), a déli részének pedig Bácska – innen ered a Bács-Bodrog vármegye név. Az idő folyamán azonban eltűnt a Bodrog megnevezés, és kialakult a mai értelemben vett Bácska határvonala. Nyugatról és délről a Duna keletről a Tisza határolja mint természetes határvonal.

Átlagos tengerszint fölötti magassága 90 méter. Talaját nagyrészt igen termékeny réteg, úgynevezett feketeföld borítja – főleg Óbecse és Szenttamás határában. Az "aranykalászt" termő Bácska a történelem folyamán gyakran volt "ígéret földje", célpontja különféle migrációknak. A XIX. században a Felvidékről jártak ide idénymunkások, az osztrák Magyar Monarchia széthullása után azonban délről, főképpen Boszniából kezdett özönleni a munkaerő.