Falunkban járva
A mi kis falunk az a hely, ahol a fő utca végéből indul a szivárvány, mint a mesékben. Lehet, hogy „Isten háta mögötti” helyen lakunk, de talán mégsem feledkezett meg rólunk, hiszen annyi természeti szépséget és értékes embert rakott itt körénk.
Dr. Szálas Béla: Bácsszentgyörgy
Könnyű nyári derű
habkönnyű szárnyakon
illant a magasba,
Mikor csendes templomod
hűs árnya hullott
megfáradt arcomra.
Te határmenti
törékeny kis falu,
Légy ma is erős,
S a boldogságtól
béke-igézettől
most is viselős.
Tájházad ékesítse
hírét öregbítse:
Kossuth fejes vasalód,
hogy erőre kapjon
S örömre fakadjon
azon látogatód.
Ha virágát szórja
a tavaszi flóra
bőségszaruja,
az úgy tátongjon, mint a nádonjáró
bádogcsizma torka.
Óh, add te sárkányölő
azt, hogy jó néped
többet arathasson,
mint amennyit adott
hajdan szűk szájából
az a kis kőmalom.
Fogadd el tőlem
viszonzásképpen
a szerény emlékemet.
Bár nem látlak többé
szívemben őrzöm
vendégszeretetedet
Itt az ország déli csücskében a napsütéses órák száma a legmagasabb szegedi értékekkel vetekszik, s a tavasz virágzó hírnökei is az országban az elsők között jelennek meg nálunk. A faluba bevezető Petőfi utca kelet-nyugati tájolása miatt az év egy részében reggel a felkelő nap felé indulhat el a Bácsszentgyörgyön kívül dolgozó, s este a fő utcán végignézve látni a lenyugvó napot.
Közel hatszáz éve élnek ezen a területen. Korábban sok tanya volt a falu közelében, de a ’45 utáni politika többségüket az állami gazdaságok érdekeire hivatkozva felszámolta. Viszont a falu elrendezésére még ma is jellemző a porták közti nagy tér, a tanyasias jelleg.
A helyiek egy része Garára, Bajára jár dolgozni, de szép számmal vannak, akik a faluban is találnak munkát.
Az itt élők egy része gazdálkodik, kisebb vagy nagyobb méretben szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozik, de minőségi borokra specializálódott borászat és zöldségtermesztő is akad nálunk. A faluban több gazdálkodó is tart hobbilovat, lovagolják, befogják kocsiba a jószágokat, de akár még ekéznek is velük. A galambok szinte minden portán előfordulnak, de van aki postagalambászattal is foglalkozik.
Sokan maguk termesztik, szárítják a kolbászba és paprikásba való pirospaprikát. Mint Kalocsán és környékén, nálunk is látni szép paprikafüzéreket száradni az őszi napsütésben.
És hogy mibe is kerül a pirospaprika? Télen elsősorban a kolbászba, szalámiba. A faluban sok helyen tartanak disznót, vagy vesznek vágásra. Tavasztól őszig viszont a általában házi baromfi húsa, ami frissen az asztalra kerül.
A falu régi óvodája és iskolája ma már nem eredeti funkciója szerint működik. Az iskola épületében kapott helyet falumúzeumunk.
A falu útjainak 90 %-a aszfaltozott. 2010-ben elkészült a Pannon Kft. adományából a temetőhöz vezető út is. Bár van járda a legtöbb utcában, de ezt ritkán használják a falusiak. Mivel alig van forgalom, így az út a gyalogosok és a beszélgetők helye is. Nálunk az emberek köszönnek egymásnak, észreveszik, ha idegen érkezik a faluba, s különösebb szervezés nélkül működik az angolszász országokban oly népszerű „neighbourhood watch” (szomszédok egymásért) mozgalom.
2010-ben elkészültek az utak mellé az információs és utcanév-táblák.
A faluban három szelektív szemétgyűjtő sziget van kirakva. Nálunk ritkán látni telerakott kukákat. Az emberek sok mindent újrahasznosítanak, jobban megbecsülnek. A kerti és háztartási hulladék megy a baromfiknak vagy a trágyába.