Falunkban járva

BÁCSSZENTGYÖRGY IDŐJÁRÁS
A mi kis falunk az a hely, ahol a fő utca végéből indul a szivárvány, mint a mesékben. Lehet, hogy „Isten háta mögötti” helyen lakunk, de talán mégsem feledkezett meg rólunk, hiszen annyi természeti szépséget és értékes embert rakott itt körénk.
Dr. Szálas Béla: Bácsszentgyörgy Könnyű nyári derű habkönnyű szárnyakon illant a magasba, Mikor csendes templomod hűs árnya hullott megfáradt arcomra. Te határmenti törékeny kis falu, Légy ma is erős, S a boldogságtól béke-igézettől most is viselős. Tájházad ékesítse hírét öregbítse: Kossuth fejes vasalód, hogy erőre kapjon S örömre fakadjon azon látogatód. Ha virágát szórja a tavaszi flóra bőségszaruja, az úgy tátongjon, mint a nádonjáró bádogcsizma torka. Óh, add te sárkányölő azt, hogy jó néped többet arathasson, mint amennyit adott hajdan szűk szájából az a kis kőmalom. Fogadd el tőlem viszonzásképpen a szerény emlékemet. Bár nem látlak többé szívemben őrzöm vendégszeretetedet
Itt az ország déli csücskében a napsütéses órák száma a legmagasabb szegedi értékekkel vetekszik, s a tavasz virágzó hírnökei is az országban az elsők között jelennek meg nálunk. A faluba bevezető Petőfi utca kelet-nyugati tájolása miatt az év egy részében reggel a felkelő nap felé indulhat el a Bácsszentgyörgyön kívül dolgozó, s este a fő utcán végignézve látni a lenyugvó napot. Közel hatszáz éve élnek ezen a területen. Korábban sok tanya volt a falu közelében, de a ’45 utáni politika többségüket az állami gazdaságok érdekeire hivatkozva felszámolta. Viszont a falu elrendezésére még ma is jellemző a porták közti nagy tér, a tanyasias jelleg. A helyiek egy része Garára, Bajára jár dolgozni, de szép számmal vannak, akik a faluban is találnak munkát. Az itt élők egy része gazdálkodik, kisebb vagy nagyobb méretben szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozik, de minőségi borokra specializálódott borászat és zöldségtermesztő is akad nálunk. A faluban több gazdálkodó is tart hobbilovat, lovagolják, befogják kocsiba a jószágokat, de akár még ekéznek is velük. A galambok szinte minden portán előfordulnak, de van aki postagalambászattal is foglalkozik. Sokan maguk termesztik, szárítják a kolbászba és paprikásba való pirospaprikát. Mint Kalocsán és környékén, nálunk is látni szép paprikafüzéreket száradni az őszi napsütésben. És hogy mibe is kerül a pirospaprika? Télen elsősorban a kolbászba, szalámiba. A faluban sok helyen tartanak disznót, vagy vesznek vágásra. Tavasztól őszig viszont a általában házi baromfi húsa, ami frissen az asztalra kerül. A falu régi óvodája és iskolája ma már nem eredeti funkciója szerint működik. Az iskola épületében kapott helyet falumúzeumunk. A falu útjainak 90 %-a aszfaltozott. 2010-ben elkészült a Pannon Kft. adományából a temetőhöz vezető út is. Bár van járda a legtöbb utcában, de ezt ritkán használják a falusiak. Mivel alig van forgalom, így az út a gyalogosok és a beszélgetők helye is. Nálunk az emberek köszönnek egymásnak, észreveszik, ha idegen érkezik a faluba, s különösebb szervezés nélkül működik az angolszász országokban oly népszerű „neighbourhood watch” (szomszédok egymásért) mozgalom. 2010-ben elkészültek az utak mellé az információs és utcanév-táblák. A faluban három szelektív szemétgyűjtő sziget van kirakva. Nálunk ritkán látni telerakott kukákat. Az emberek sok mindent újrahasznosítanak, jobban megbecsülnek. A kerti és háztartási hulladék megy a baromfiknak vagy a trágyába.

Millennium park – Schmidt Antal ’56-os mártír emlékművével

2001-ben az önkormányzat a faluközpontban Milleniumi parkot alakíttatott ki. Egyrészt az ezredfordulóra emlékezve, másrészt a Schmidt porta helyén Schmidt Antal emlékére, aki a falu ’56-os fiatal mártírja. Azóta minden évben színvonalas megemlékezést tartunk október 23-án.

A falu házai

A faluba bevezető fő utca, az ú.n. német sor házai nagyrészt egymás közvetlen szomszédságába épültek, míg más utcákban ritkásabbak a telekfelosztások, ezzel adva meg Bácsszentgyörgy tanyasias jellegét. Szerencsére több, viszonylag jó állapotban lévő, a 19. és 20. század fordulóján épült ház látható még nálunk. A fő építési anyag a ’70-es évekig a vályog volt. Az agyagos föld több helyen fellelhető a faluban jól megférve a zsíros, kövér fekete föld mellett vagy alatt. Ebből építették az ún. döngölt falú házakat, melyek falvastagsága 60 cm körüli. Ezeknek a házaknak lelke van, együtt élnek, és szerves részük a környezetüknek. Nyáron hűvösek, télen jól felfűtve hosszú ideig tartják a meleget. Régen a házakat az emberek évenkénti meszeléssel védték az időjárás viszontagságai, főleg az eső ellen. Ezek a házak általában észak-déli tájolású hosszú, tornácos parasztházak. Régen az utca felől az első szoba volt a tisztaszoba, mellette kis előtér, majd a lakószoba és a konyha a ház közepén. Ettől hátrébb az istállók, kamrák következtek.Vannak házak, melyek vályogtéglából épültek, Ezek fala vékonyabb, formájuk is más, legtöbbször a mai házak négyzetes alaprajzához hasonlít. Sok helyen lebontották a régi házak első részét és újat építettek helyette téglából, így a hosszú egyenes házforma helyett L alakot alakítottak ki. Viszont több régi ház látható a faluban, ahol csak a „kontyos” szerkezetet bontották meg, a ház első és hátsó tűzfalát visszabontva.

A falunak három hídja van a Kígyóson:

Kőhíd

 

Korsós-híd

 

Fehér-híd (gyaloghíd)

  A Korsós-hídnál volt korábban az asszonyoknak a mosásra alkalmas hely, a gyerekeknek a mélyebb részen a fürdőző rész. Ma már csak ritkán lenne ajánlatos fejest ugrani a Korsós-hídról a vízbe, mert a Kígyósra telepített halastavak miatt a vízhozam eléggé ingadozó, de az év nagy részében jóval kisebb a korábbiakhoz képest.